A fájdalom a WHO általános meghatározása szerint egy kellemetlen szenzoros és emocionális tapasztalat, amely tényleges vagy potenciális szöveti sérüléshez társul, vagy ahhoz hasonlít, illetve ezen sérülés mértékével leírható (1). Az onkológiai fájdalmaktól szenvedő beteg azonban sokszor más betegeknél is erősebben tapasztalja, mennyire szubjektív jellegű is ez az érzet és mennyire erős mentális-pszichés distresszel járhat. Azonban bármennyire is nehéz meghatározni, leírni vagy mérni a daganatos betegségek kapcsán kialakuló fájdalmakat, lehetőségünk és kötelességünk is csillapítani azokat.

A neuropathiák gyakran társulnak népbetegségekhez, úgymint a cukorbetegséghez, hypothyreosishoz, de számos egyéb ritkább kórkép kísérőjelensége lehet. A neuropathiák gyakoriságuk ellenére sokszor aluldiagnosztizáltak, de az is előfordul, hogy a perifériás neuropathia hívja fel a figyelmet egy betegségre, vagy hiányállapotra. A szerzők az alapellátásban foglalkozó kollégák részére összefoglalják a leggyakoribb tüneteket, a neuropathiák patogenezisen alapuló osztályozását, a legfontosabb diagnosztikai és kezelési módszereket.

A krónikus fájdalomszindrómák kezelésében alkalmazott neuromodulációs terápiák, valamint az indikációk köre fokozatosan bővült az elmúlt 30 évben. A technológia fejlődésével számos új stimulátor eszközt, elektródatípust vezettek be.

A neuropátia a cukorbetegség egyik leggyakoribb szövődménye, viszont nagymértékben aluldiagnosztizált és alulkezelt.

A neuropátiában szenvedő betegek diagnosztikája, terápiája és gondozása különleges kihívást jelent az egészségügyi személyzet számára. A nehézségek abból származnak, hogy igen nagy betegpopulációt érint, és a részletes patomechanizmus nem tisztázott, ezért gyakran megfelelő oki terápia sem áll rendelkezésre.

A fájdalom definíció szerint egy kellemetlen szenzoros és emocionális tapasztalat, ami szöveti károsodáshoz köthető. A krónikus fájdalom 3 hónapnál hosszabb ideig fennálló vagy visszatérő állapot. A krónikus fájdalmakat elsődleges és másodlagos csoportba oszthatjuk.

A diabeteses neuropathia a cukorbetegség leggyakoribb szövődménye. A betegség a betegek életminőségét, munkaképességét jelentősen ronthatja. A korai diagnózissal és kezeléssel a leggyakoribb, legsúlyosabb szövődményét, a diabeteses lábat, illetve a nem traumás lábamputációk számát lényegesen csökkenthetjük.

A rosszindulatú daganatos megbetegedésben szenvedők egy része a diagnózis felfedezésekor, illetve később nagyobb arányban jelez fájdalmat. A közlemény röviden ismerteti a fájdalom okait és a fájdalomcsillapítás lehetőségeit.

A diabeteses idegkárosodás egyik leggyakoribb manifesztációja a disztális szenzomotoros neuropathia, amely az alsó végtagok felől felfelé progrediál, fájdalommal, zsibbadással és érzetkieséssel jár. Ez a szövődmény a dia­beteses láb, valamint az amputáció egyik leggyakoribb rizikófaktora.

A neurofiziológiai vizsgálatok kiemelkedően fontos szereppel bírnak a neurológiai betegségek diagnosztizálásában. E szakirodalmi áttekintés az új polyneuropathia neurographiás (ENG) protokollját mutatja be, továbbá taglalja az epileptiform eltérés pontos definícióját, illetve a kiváltottválasz-vizsgálatok esetleges hasznosságát vizsgálja olyan betegeknél, akiknél ezt rutinszerűen nem alkalmazzuk.